A vasfüggöny és katonái nyomában

 Itiner   

• Az Erdő Háza Ökoturisztikai Látogatóközpont épületétől északkelet felé indulunk a K jelzésű Récényi úton.
• 100 m múlva jobbra fordulunk a Z jelzésre.
• A vadkerítés sarkánál ismét jobbra kanyarodunk egy jelzetlen szakaszra.
• A Z (és P) jelzésen északnyugat felé fordulunk.
• 200 m múlva, a mucki parkolót érintve, balra fordulva a K jelzés is csatlakozik hozzánk.
• 400 m múlva jobbra, ismét jelzetlen útra térünk.
• A nagy kereszteződésben jobbra fordulunk a Z jelzésre, ami az egykori műszaki határzár nyomvonalán halad.
• Az aszfaltos út kereszteződésében a K jelzésen jobbra fordulva érünk vissza a kiindulási pontunkra.

A túráról részletesen

Muck

A németes hangzású Muck helynév a „soproni erdők atyja” néven is ismert, a cseh Szudéta-vidékről származó Muck Endrére emlékezik, aki 1874-ben sikerrel pályázta meg Sopron város erdőgondnoki állását. A város 7000 holdnyi erdőbirtokán addig főleg sarjaztatással újították fel az erdőket, ami így csak tüzelőnek használható faanyagot adott. Muck 1886-ban elkészítette a soproni erdők első üzemtervét, ami a rendszeres erdőgazdálkodás alapjává vált. A Várhelyen és a Kecske-patak mentén már 1881-ben fenyőtelepítésbe kezdett, amivel egy majdani egészséges, hosszabb vágásfordulót megélő tölgy- és bükkállománynak kívánta előkészíteni a termőhelyet. Telepítései korát meghaladó méretűek voltak, így például 1910-ben közel 400 000 csemetét telepítettek, és mellette 80 kg jegenyefenyőmagot is elvetettek. 35 évnyi erdőtiszti szolgálata alatt a sarjerdőket fokozatosan szálerdővé alakította, miközben az addigi 15-20 éves vágásfordulót 40, majd 60 évre növelte.

Hivatása mellett meghatározó szerepe volt a Soproni Városszépítő Egyesület és a Dunántúli Turista Egyesületnek a város környékének bejárhatóságát célzó törekvéseiben. Munkásságának köszönhetően 1906-ra már 335 km jelzett turistaút hálózta be a Soproni-hegységet. Elkészítette annak turistatérképeit, amiket a Romwalter Károly megbízásából készített „Illustrierter Führer durch Oedenburg und seine Umgebungen” című (első) soproni útikalauz mellékleteként adtak közre. Tagja volt a Lövér-bizottságnak, és szervezte a Villa sor nyaralótelepét.

Az egykor itt álló mucki határőr laktanya helyén 2021-ben készült el az Erdő Háza Ökoturisztikai Látogatóközpont komplexuma. Az erdőt sokféle megközelítésben bemutató, interaktív kiállítás a felnőtteket és a gyerekeket is rabul ejti. Amilyen aprócska a tárlat területe, annál több érdekességet, izgalmat, felfedeznivalót rejt - mindezt játékokkal, érdekfeszítő tényekkel fűszerezve. A szabad levegőre sétálva a kifutón a hazai erdei  vadfajok élő „klasszikusait” ismerhetjük meg - nemcsak a táblákról, hanem szinte testközelből. 

A vasfüggöny mentén

Az épületektől északkelet felé indulunk a Récényi úton a K jelzésen. Hamarosan, mintegy 100 m múlva jobbra fordulunk az egykori műszaki határzár nyomvonalán haladó Z jelzésre.

A vasfüggöny kialakulása 1945-1948 közé tehető; ettől kezdve évtizedeken át hermetikusan elzárta Nyugat-Európától a tőle keletre élőket. A műszaki zár- és erődrendszer mellett felállították az előbb határvadász-, majd határőrszervezeteket, a nyugati és a déli határszakaszt pedig átfogóan lezárták. 1950 végére az osztrák és a jugoszláv határszakaszon már 1000 km drótakadályt építettek ki, melyből 871 km-t aknásítottak is. A védelmi munkák összköltsége közel 7 milliárd forint volt.

1955 októbere és 1956 október 20-a között a nemzetközi feszültség csökkenésére megtörtént a nyugati határszakasz mentesítése; az október 23.-ai forradalom után azonban a lehetséges fegyveres konfliktus Ausztria felé helyeződött át, így 1957-ben újra elrendelték az országhatár ezen részének lezárását. A 282 km új típusú drótakadály mellé több mint 1 millió aknát telepítettek. A következő ütemben 1970-ig történt az SZ-100 elektromos jelzőrendszerre (EJR) való átállás, ami a biztonság növelése mellett is fokozta az állomány leterheltségét, mert műszaki-technikai hibákra és állatok okozta jelzésekre is reagált.

Végül a határőrség országos parancsnoka 1989. március 19-én előterjesztette a jelzőberendezés lebontását; április 18-án meg is kezdték a munkálatokat, így a vonatkozó kormányhatározat megjelenésekor már 150 km-nyi szakaszon meg is történt a felszámolás. A határőrség a Belügyminisztérium tervéhez képest egy évvel korábban, 1989 augusztusára véglegesen lebontotta a vasfüggönyt. 

Vissza a mucki parkolóhoz

A széles, sorompóval lezárt úton a vadkerítés sarkáig egyenesen megyünk, majd jobbra fordulunk a jelzetlen keréknyomokon. Az újulat mellett a következő kereszteződésig egyenesen megyünk tovább, majd kb. 20 méterre egy kissé benőtt úton (sífutóút) jobbra fordulunk. A gyepes aljú kocsánytalan tölgyesben könnyű a haladás, a park jellegű rész után egy vörösfenyveshez érünk, majd egy üdébb kis mélyedés következik, ahol a környező fák alagútszerűen borulnak az út fölé, fejlett gyepszintjében pedig egy-egy csalán is megcsiklandozhatja a lábunkat.

A 8-as felső köre

Hamarosan elérjük az együtt haladó Z és P jelzést, amin északnyugat felé fordulunk. Kb. 200 m múlva érintjük a mucki parkolót, majd balra fordulunk - itt a K jelzés is csatlakozik hozzánk. Tarvágott rész mellett indulunk tovább a széles, kavicsos úton, ahol az eddigi erdőt egy vörösfenyves váltja fel. Ennek a lombhullató, soktűs fenyő fajnak kora tavasszal piros nőivarú virágzatai nyújtanak különlegesen szép látványt, ősszel pedig sárguló lombja.

Mintegy 400 m múlva egy nagy kanyar előtt jobbra kell térnünk. Legyünk figyelmesek, mivel jelzetlen szakaszról van szó, ne vétsük el! Széles, füves, jól karbantartott nyiladékon indulunk tovább, majd egy kisebb emelkedőn elegyes fenyvesen át egy kereszteződéshez érünk, ahol jobbra fordulunk a Z jelzésre. A hosszú, széles nyílegyenes úton az erdőt szegélyező mocsári aszatok mellett haladva érjük el a Récényi utat, amin jobbra kanyarodva, ismét a K jelzéshez csatlakozva érünk vissza a kiindulópontunkhoz.